Az a gondolat, hogy az agy különböző részei meghatározott funkciókat látnak el, azt sugallták Dr. Edwardsnak, hogy amikor rajzolunk, elmozdulást tapasztalunk megszokott gondolkodásmódunktól.
Az, hogy ezt a váltást szándékosan és tudatosan meg tudjuk valósítani, az elengedhetetlen lehet ahhoz, hogy megtanuljunk a megfigyelésből meríteni. Ahhoz, hogy Sperry kutatását a rajzolni tanulás problémájára alkalmazza, Betty Edwardsnak módot kellett találnia a verbális – a mi kultúránkban hajlamosan domináló – bal agyfélteke megkerülésére.
Olyan módokat, amelyek lehetővé teszik a szubdomináns jobb agyfélteke non-verbális használatát. Dr. Edwards kidolgozott egy általános szabályt ennek a problémának a megoldására, amely a könyvében és a jobb agyféltekés rajztanfolyamokon szereplő összes gyakorlat alapját képezi: „Ahhoz, hogy hozzáférjünk a szubdomináns, kissé nehezen hozzáférhető jobb agyféltekés módhoz, az agy non-verbális, vizuális percepciós rendszeréhez, olyan feladat elé kell állítani a saját agyunkat, amely a domináns verbális rendszert kikapcsolja.”
A szabály alkalmazásának kiváló példája a „fejjel lefelé mutató rajz”. Amikor egy fejjel lefelé fordított képet mutatnak be rajzolandó témaként, a bal agyfélteke verbális rendszere gyakorlatilag ezt mondja: „Nem csinálom fejjel lefelé. Túl nehéz megnevezni a részeket, és a dolgok szinte soha nem fordulnak fejjel lefelé a világon. Ez így haszontalan számomra, ha így teszel, akkor elmegyek innen.” A domináns verbális rendszer „meghajol”, a szubdomináns vizuális mód pedig „megengedi”, hogy felvállalja azt a feladatot, amelyre tökéletesen alkalmas.
A RAJZOLÁS ALAPKÉSZSÉGEI
Betty Edwards szerint egy észlelt tárgy rajzolása (úgynevezett „realisztikus” rajz) egy vizuális észlelési készség, amely öt összetevőből álló készségekből áll. Ezek azok az alapvető készségek, amelyeket a tanfolyamaimon, szakköreimen, rajztávboraimon segítek elsajátítani:
- Élek látása és rajzolása (néha „kontúrrajznak” nevezik)
- Terek látása és rajzolása (úgynevezett negatív terek)
- Kapcsolatok látása és rajzolása (úgynevezett „perspektíva és arány”
4) Fények és árnyékok látása és rajzolása (az úgynevezett „árnyékolás”)
5) Az egész látása és megrajzolása (ezt nevezzük gestaltnak, „magának a dolognak”, a megfigyelt szubjektum lényegi természetének, amely spontán módon alakul ki az első négy összetevő készségéből).
Az ezen összetevők készségeinek oktatása megfelel a fent említett átfogó szabálynak, és olyan feladatokat mutat be a tanuló agyának, amelyek a bal agyféltekés módot lelassítják:
- Élek érzékelése: L-mód esetén „Túl összetett, túl lassú, nem szükséges a gyors elnevezéshez”
- A terek érzékelése: „Nem foglalkozom a semmivel. Nem hasznos; hisz a tér, üresség nem nevezhető el.”
- Kapcsolatok felfogása: „Túl paradox. Ne mondd, hogy a mennyezet ferde. Tudom, hogy vízszintes. „Ne mondd nekem, hogy a távolban lévő személy fele akkora, mint a közelben lévő. Ez nem passzol, abba amit tudok.”
- Fények és árnyékok érzékelése: „Túl bonyolult! És folyamatosan változnak! Ez így haszontalan.”
- A gestalt érzékelése: „Túl sok az összetevő, a részek. Nem tudok odafigyelni és megnevezni őket – csak az egészet fogom megnevezni.”
A rajz alapkészségein túl számos „haladó” készség is létezik; mint például az emlékezetből való rajzolás, a „képzeletből való rajzolás”, a különféle médiumok használata, a végtelen témával való megbirkózás, az absztrakció és a feltalálás – folyamatosan, egészen addig, amíg csak az ember szeretne fejlődni a rajzolásban.
MIT TANULHATOK MEG A JOBB AGYFÉLTEKÉS MÓDSZERREL?
A rajzolás megtanulása tehát több, mint „rajztanulás”. Paradox módon a rajzolás megtanulása azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan váltsunk mentálisan bal agyféltekés dominanciából jobb agyféltekés üzemmódba. Ezt teszi a legtöbb rajzban képzett személy vagy rajztehetség, akár tudatosan, akár önkéntelenül vagy automatikusan teszi. A képesség, hogy tetszés szerint váltsunk gondolkodási módokat, hasznos következményekkel jár a gondolkodásra általában, és különösen a kreatív problémamegoldásra is.
